Vállalatirányítás, ügyvitel, könyvelés

Számlázási alapelvek

Az alapelvek minden számlára érvényesek, így a papír és elektronikus számlára egyaránt. Az elektronikus számlára, elektronikus úton továbbított számlára, és papír alapú számlára egyaránt vonatkoznak. E háromból a leginkább zavaros képzet az elektronikus úton továbbított számla. Ennek legjobb példája a kinyomtatott, beszkennelt és email-ben továbbított számla. Láthatóan a számla az úton médiumot is vált, ami az irányelv szerint nem lehet akadálya annak, hogy az adóigazgatási eljárásban érvényesnek fogadjuk el. Fontos eredmény, hogy az irányelv szerint nem kell/lehet adójogilag megkülönböztetni az egyes számlázási technikákat, az alapelveknek kell megfelelni, és ezt lehet ellenőrizni. Váltsuk ezt fel aprópénzre. Korábban NAV állásfoglalások keletkeztek, amely a PDF-ben előállított (virtuális nyomtatón nyomtatott) számlát mail-ben továbbítva egyáltalán nem tartotta alkalmasnak adójogi szempontból az abban foglalt adó levonásának igazolására. Ez gyakorlatilag megszűnt, semmi nem korlátozza azt sem, hogy a számla médiumot váltson, így egy elektronikus számla kinyomtatása, és annak szerepeltetése a számvitelben és az adónyilvántartásban nem kifogásolható. A NAV 18. füzete foglalkozik a számla fogalmával és a követelményekkel, valamint ebben számos értelmező magyarázat is helyt kapott. Ebben kifejtik, hogy a korábban kodifikált két elektronikus számlaforma (PKI, EDI) a törvény erejénél fogva elfogadott, az ilyen elektronikus számla eleget tesz a számla eredetének hitelességére, adattartalma sértetlenségére vonatkozó követelményeknek. Minden egyéb esetben dodonai megoldást javasol: Az Áfa tv-ben nem nevesített elektronikus számlák tekintetében az adattartalom sértetlensége és az eredet hitelessége üzleti ellenőrzési eljárással támasztható alá. Arra a füzet tartalma nem tér ki, hogy ez alatt mit kell érteni, és ezt nem is lehet hibaként felróni. Általánosságban azt lehet megfogalmazni, hogy az ellenőrzés során kiegészítő adatokkal képesnek kell lenni annak igazolására, hogy a befogadott számla megfelel a számlázás három nevesített alapelvének. Más szóval a befogadáskor kell értelmezni és belátni, hogy a számla eredeti, valamint gondoskodni a tartalom megőrzéséről, ide értve a médiumváltásban elszenvedett változást, illetve biztosítani az adó érvényesítésre nyitva álló időn belül az olvashatóságot. Az adóalanyok határozzák meg, hogy ezt mi módon érik el.

Megmaradt az a követelmény (EU irányelv), hogy a számla befogadásával kapcsolatosan megegyezési kényszer van. Amennyiben a számla befogadója nem képes biztosítani a feltételeket, elutasíthatja az olyan számla befogadását, amely kezelésére technikailag nem készült fel. Ez a kényszer azonban nem formalizált, mint az EDI rendszer esetében. Az is megfelelő, ha egy szállító az általános szerződési feltételek között szerepelteti, hogy elektronikus úton bocsátja ki a számlát. Ha a vevő nem tiltakozik, akkor a megállapodás e tekintetben létrejött, de elég a megállapodáshoz a ráutaló magatartás tanúsítása is. Arról nem szól az irányelv, hogy a befogadó kikényszerítheti-e, hogy csak elektronikus számlát fogad be, ami elég elterjedt gyakorlat a nagykereskedelemben. 

A számla értelmezése a Tanács 2010/45 HÉA irányelvének megfelelően számos ponton megváltozott a magyar jogrendben is. Az irányelvbe foglaltakat 2013. január 1. hatállyal volt kötelező beépíteni a tagállamok belső jogrendjébe.  A legfontosabb célok, alapelvek, amelyet az irányelv megfogalmaz:

1. A papír alapú és elektronikus számlák egyenlő kezelése
2. A számlázási rendnek, szabályoknak, három feltételnek meg kell felelni a számla típusától függetlenül: az eredet hitelessége, a tartalom sértetlensége, az olvashatóság biztosítása.
3. A számlázási szabályok előmozdítása és további egyszerűsítése
4. A tagállami szabályok további harmonizálása.

A számla tartalmi kellékeiben a magyarországi és az uniós irányelv miatt bekövetkezett változások.

1. A belföldi tételes adóbevallási kötelezettség miatt a 2 millió forintot meghaladó belföldi adóalany részére kibocsátott számla esetén a megrendelő adószáma (de legalább az első 8 karakter)
2. Pénzforgalmi elszámolást választó adózó által kibocsátott számla esetén az erre utalás
3. A kisadózást választó adózó által kibocsátott számlán a „kisadózó” szöveg megjelenítése.
4. Fordított adózás, különbözeti adózás, önszámlázás tényének jelölése (belföldi és export számla esetében egyaránt)
5. Külföldön teljesített szolgáltatás számláján nem kötelező a területi hatályon kívül szöveg megjelenítése
6. Adót is tartalmazó, 100 EUR (25 ezer forint) elérő számla esetén lehet alkalmazni egyszerűsített számlát, ahol nem szerepel a nettó és adó tartalom, csak a fizetendő összeg. Az értékhatár csak azokra a számlákra érvényes, amelynek nem azonnali a fizetési módja (készpénz, vagy azt helyettesítő eljárás). Ez utóbbi esetben nincs továbbra sem értékhatár.
7. Az egyszerűsített számla nem alkalmazható értékhatártól függetlenül közösségi mentes, távolsági értékesítés, vagy területi hatályon kívüli számlánál.

Az Áfa tv 124 § rendelkezik az adólevonási jog korlátozásáról. A 4. pontban az áll, hogy „a 120. és 121. §-tól függetlenül szintén nem vonható le a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka.” Ebből világos, hogy az 50 %-a levonható. Az adózási megfontolás elveiben azonos, mint a telefon adójának 30 %-át érintő adólevonást tiltó rendelkezés, vagyis ezzel a magánhasználatra fordított szolgáltatási díjban foglalt áfa levonása esik tiltás alá. A törvény ezen pontjának rendelkezése tükrözi az uniós alapelveket. Ugyanezen § első fejezetének c pontja rendelkezik, hogy a személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges termékek azonban adójának levonása tiltás alá esik. Ez látszólag ellentmondás, azonban feloldható. A szerviz szolgáltatást végző vállalkozás ugyanis nem termék értékesítést végez, hanem szolgáltatást nyújt. A törvény értelmében a szolgáltatás nyújtáshoz felhasznált alkatrészek árának beépítése a szolgáltatásba nem változtatja meg az ügylet jellegét. Amennyiben a számlából egyértelműen kiderül, hogy a szolgáltatás díja összesen 100 egység, ami tartalmaz x egységnyi alkatrészt, akkor még akkor is levonható a szolgáltatás adójának 50 %-a, ha a felhasznált alkatrészek a számlán tételesen szerepelnek. A lényeg, hogy a szolgáltatás ne önálló tételként szerepeljen a számlán. A legjobb természetesen, ha a számlán egyáltalán nem szerepelnek az alkatrészek tételesen, de nem okozhat gondot az sem, ha igen, legfeljebb vitára adhat okot. Felvetődig ugyan a kérdés, hogy egy teljes motor csere esetét is el lehet-e ilyen módon számolni, amire az a válaszom, hogy azt már nem nagyon. A határ törvény által nincs kitűzve, így ennek megítélése minden esetben a gazdasági és ellenőrzési szereplőkre háruló feladat.

Vitatott kérdés, hogy az 50 % adólevonási tiltás után figyelembe kell-e venni a magánhasználatot. Az uniós alapelvek szerint nem. Nincs szükség ebben az esetben semmilyen útnyilvántartásra, mert a magánhasználatra eső hányad a cégautó adóban és az 50 % adólevonási korlátban kerül elismerésre. Más a helyzet akkor, ha a teljes adó levonására igényt tartunk, mert ez esetben a legszigorúbban igazolni kell, hogy a magánhasználat nem haladja meg a 10 %-ot. Ez esetben sem csak az útnyilvántartás az egyetlen igazolási lehetőség, a törvény egyéb hiteles igazolásokat is elfogad. Az ügyben NAV állásfoglalás nem létezik. Saját biztonságunk érdekében érdemes e tárgyban NGM állásfoglalást kérni. A NAV e tekintetben várható állásfoglalása borítékolhatóan negatív lesz, tekintettel a cég érdekeltségi viszonyaira. Az NGM azonban nem valószínű, hogy az uniós alapelvekkel ellenkező állásfoglalást adjon ki.

A Tanács 2010/45/EU irányelv 4 pontjának a hazai jogrendszerbe való beemelése az ÁFA törvény XIII/A. fejezete. A jogi szabályozásról már korábban részletesen beszámoltam. Az eltelt néhány hónapban azonban a rendszer működésének árnyoldala is megjelent. A NAV honlapon a pénzforgalmi elszámolást választó vállalkozás megkereshető. A keresés módja, hogy belépünk a www.nav.gov.hu/egyeni/nav/adatbazisok/ADATBLEKER/afaalanyok oldalra. A vállalkozás neve alapján kereshetünk. Az eredmény az alábbi táblázatban kapjuk meg, ami alapján megállapíthattuk volna, hogy a befogadott számlán szereplő vállalkozás mikor jelentkezett be pénzforgalmi elszámolás alá.

Ismeretes, hogy a befogadott számla adólevonási joga akkor nyílik meg, amikor azt részben, vagy egészben megfizettük, a megfizetet hányad erejéig. Ismeretes olyan megalapozott vélelem, hogy az ellenőrzések során a NAV ellenőre függetlenül attól, hogy a bejelentkezett adózó a számlájára ráírta, vagy sem a pénzforgalmi adózásra utaló feljegyzést, a számla befogadójánál akként jár el, mintha ez a tény a befogadáskor ismert lett volna. A vélelem abból fakad, hogy a NAV szerint a tény, hogy az adózó bejelentkezett a pénzforgalmi adózás alá, a bemutatott NAV adatbázis alapján megismerhető lett volna. Ha olyan számlával találkozik, amelyet bejelentkezett adózó bocsátott ki, de azon nem szerepel az erre utaló feljegyzés, és amennyiben az ilyen befogadott számla levonható adótartalma a bevallásban a teljesítés dátuma szerint szerepel (feltéve, hogy a számla igazoltan még nem lett kiegyenlítve) adóhiányt állapít meg. Az ilyen megállapítás azonban megdönthető. Ehhez a jegyzőkönyv átvételét követően kell írásban észrevételt tenni, amelyre 15 nap áll rendelkezésre. A megállapítás megdöntésének alapja az, hogy a HÉA irányelv szerint nem lehet ugyanazt a gazdasági eseményt a számla kibocsátó és befogadó oldalon eltérő módon értelmezni. Amennyiben a számla kibocsátója (adófizetésre kötelezett) annak ellenére, hogy pénzforgalmi elszámolást választó adóalany, ezt a számláján nem tüntette fel, akkor adózási szempontból az ilyen számlát a teljesítés időpontjára vonatkozó adóbevallási időszakban be kell vallani, és meg kell fizetni, vagyis az adófizetési kötelezettség a teljesítés időpontjában áll be, így az adólevonási jog is ebben az időpontban bekövetkezik.

A hvg.hu oldalán megjelent egy cikk arról, hogy a Magyar Posta egy elektronikus okirat kézbesítő eljárás informatikai fejlesztésébe kezd. A cikk az alábbi linken olvasható: http://hvg.hu/kkv/20130227_Oriasi_beruhazasba_fog_a_Magyar_Posta#

Kollegám évek óta mondja, és azt hiszem, igaza van: az e-mail nagyon praktikus, de lassan már nem sokat ér. Az töri fel, aki akarja, az küld a nevemben levelet, aki csak akar stb. A hatalmas elektronikus levéláradatban nem csoda, ha időnként néhány levél elvész. Kit zavar ez, amikor az elveszett mail küldemények az 1%-t sem érik el? Csakhogy ez nem így van! Mert ezen a csatornán zajlik minden, a szerelemes levelektől a szerződésekig, megállapodásokig minden. És bizony kellemetlen magyarázkodás lehet vége, ha egy szerelmes levél nem ér oda a címzetthez, vagy ha éppen nem a címzetthez ér oda, de nagyon sokba tud kerülni, ha egy üzleti levél kallódik el, vagy a számla nem jut el a vevőhöz. Kollégám évek óta mondja különféle fórumokon, hogy szükség lenne egy előfizetéses elektronikus postafiókra, ahol csak előfizetők vannak, tehát a józan ész logikája alapján nem ez lenne a célterülete a rosszindulatú kezdeményezéseknek. Itt pontosan lehetne tudni ugyanis, hogy a levelet ki küldte, hiszen ő is csak egy előfizető lehet. Sőt, egy ilyen rendszer automatikusan biztosíthatja, hogy a levelek tartalma hiteles, hiszen a küldemény elektronikus aláírással és időbélyeggel automatikusan, vagy külön kérésre ellátható. Végre tehát megnyílna egy újabb ösvény az elektronikus ügyintézés erdejében. Nos, a Magyar Posta valami ehhez hasonlót tervez most, igaz egyelőre csak az államigazgatás és a közigazgatás ügyfelei számára.  Kezdetnek már ez is valami, már csak két dologra van szükség: hogy megvalósuljon a terv, és hogy utána kiterjesszék a szolgáltatást a gazdálkodók körére is. Kíváncsian várom, mi lesz? És mikor...

Bármely belföldi illetőségű, választása szerint adófizetésre kötelezett KKV adóalany dönthet oly módon, hogy az általa kibocsátott az adóbevallása és megfizetése szempontjából a számla pénzforgalmi elszámolás hatálya alá essen. Ezt a döntését a NAV-nak be kell jelenteni, és minden általa kibocsátott számlára rá kell vezetni, hogy az pénzforgalmi elszámolás hatálya alá esik, amennyiben azt a törvény egyébként megengedi. Praktikus megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a továbbiakban, a gazdasági életben a kibocsátott számlának lesz adójogi helyzete, ugyanis a törvény értelmében ez nem csak a számla kibocsátó döntése alapján esik eltérő adójogi megítélés alá, hanem a számla befogadójára is kötelezettségeket ró. Ez legalábbis vitatható módon EU konform jogszabály, ugyanis a befogadó adólevonási jogát korlátozza, amely egyszer már, ugyan nem a most létrehozott jogszabályi körülmények szerint, az EU bíróságon megbukott. Nem tisztünk elemezni az EU és a magyar joganyag ellentmondásait, nekünk jogalkalmazói feladataink vannak. A jogszabályból következik, hogy az ilyen számla befogadója hátrányt szenved el, mert más gazdálkodó döntése miatt adminisztrációs terhek telepíttetnek rá, illetve az immár szokásosnak tekinthető 30, 90, 120 napos fizetési határidő miatt az adólevonási joga is sérül. Ennél az EU bírósága által megkifogásolt jogi helyzet is kedvezőbb volt, mert az a levonási jogot nem, csak a visszaigénylési jogot korlátozta.

A feladat azonban most az, hogy végrehajtassék a törvény. Ehhez a befogadáskor, illetve a számla rögzítésekor figyelni kell arra, hogy az pénzforgalmi elszámolású-e, vagy sem. A számlának ezt a tulajdonságát a legördülő menüben található funkcióval be kell állítani. A számla ezen állapota az adóbevallásig, de csak addig változtatható. Az adatrögzítésben ezzel eleget is tettünk a törvényi feltételeknek, a többi feladat már a Számadó dolga, mely szerint annak az adóbevallásban, és a bevallást támogató analitikában megfelelő helyet és eljárást biztosítson. Az adóbevallás elkészítésekor az ilyen számla adójának csak az a hányada kerül a bevallásban figyelembe vételre, amekkora rész abban a bevallási időszakban megfizetésre került, tekintet nélkül a továbbiakban annak teljesítési határidejére. Ahhoz azonban, hogy a Számadó a törvénynek meg tudjon felelni, gondoskodni kell arról, hogy a számla pénzügyi rendezése a Számadó szabályai szerinti tartalommal kerüljenek be az adatbázisba. Ez azt jelenti, hogy a folyószámla kipontozásban nem lehetnek függő tételek akkor, ha azok egy számla tényleges kiegyenlítésére szolgáltak, mert ezeket a program nem tekinti kiegyenlítésnek, így ez nem is kerül bele a bevallásba. Nem követünk el a NAV szempontjából hibát, ha a kiegyenlítése vonatkozó hibás adatrögzítés befogadott számlát érint, de önrevízióval rendezhető, vagy adóhiányt megállapítást maga után vonó eset az, ha a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany a kibocsátott számla megtérítését hibásan rögzíti a Számadóban, illetve az nem a megfelelő időben kerül bevallásra, megfizetésre. Fontos tehát, hogy a bevallás elkészítés előtt ellenőrizzük a folyószámla kipontozással, hogy a pénzforgalmi elszámolás hatálya alatt levő számláink körében nincs e adatrögzítési hibára visszavezethető függő tétel, vagyis olyan pénzügyi teljesítés, amely csak hibás adatrögzítés miatt nem találkozik a kibocsátott számlával. Erre a Számadó a folyószámla kipontozás funkcióban ad egy megfelelő ellenőrzési eszközt.

Az adóbevallás során a program, a pénzforgalmi elszámolás alá eső számlákról egy külön adattáblában készít bejegyzéseket, ahol azt jegyzi fel, hogy az adott szállító, vagy vevő számla mekkora hányada került már bele a bevallásba. Az ilyen számlák a bevallás normál soraiban szerepelnek a levonható illetve fizetendő adatok között a bevallásban és az analitikában egyaránt, de csak a törvény által megengedett mértékig.

A bevallás helyessége csak akkor biztosítható, ha a bevallást követően azt lezárjuk, amit annak elkészítése után a legördülő menüből választva érhetünk el. Kilépéskor a program figyelmeztet arra, ha a lezárást elmulasztottuk. A teljesítés dátum miatt korábbi időpontban esedékes, de ki nem egyenlített számla ugyanis oly módon kerül bele a következő bevallásba, hogy az mindaddig nyitott marad, ameddig az teljes mértékben bevallásra nem kerül. Ennek megfelelően a program alapértelmezés szerint a korábbiaktól eltérően úgy viselkedik, hogy a korábbi be nem vallott számlák figyelése bekapcsolásra kerül. Ha nem végezzük el a bevallást követően a lezárást, akkor ennek az lesz a következménye, hogy minden következő bevallásban minden szállítószámla ismételten bekerül a bevallásba, ha csak nem kapcsoljuk ki ezt az opciót.