Időről időre szembesülök olyan kérdésekkel is, hogy ugyanazon feladatra készült más-más termékek között miért van akár tízszeres árkülönbözet? Valóban, sokszor igen nehéz válaszolni erre. Mégis, vannak alapelvek, amiket érdemes röviden áttekinteni.
Csodák nincsenek. Mire egy valamire való vállalati szoftver apró kis termékként első bátortalan lépéseit megteheti a piacon, a fejlesztés kezdetétől számítva akár 2-4 évnyi munka épülhet bele. (Értelemszerűen, ha egyetlen fejlesztő készíti, akkor 2-4 naptári év, ha több a fejlesztő, akkor időt vesz igénybe). A programozók mellett szükség van olyan rendszermérnök kollegákra is, akik ismerik az új termék valamennyi belső rezdülését, vagy ha esetleg néhány ponton mégsem, akkor legalább érdemben tudnak egyeztetni a programozóval. És mire egy programozó (értsd: a programnyelvet egyébként ismerő szakember) az adott termék fejlesztésébe be tud kapcsolódni, hónapok is eltelhetnek. Mire az új rendszermérnök kollega szert tesz annyi ismeretre, hogy már biztonsággal felvehesse a telefont, megválaszolni az ügyfelek kérdéseit, szintén hónapok telhetnek el. Egyikük esetében sem egy-kettő, hanem jóval több! Kellenek melléjük az adott szakterületet (könyvelés, dokumentumkezelés…) értő kollegák, tesztelők, akik a hibákért nyúzzák a készülő terméket, a grafikai megjelenés kialakítását végzők, netán szövegírók, fordítók, dokumentációkészítők, akik nélkül nem lenne teljes a csapat. No meg egy értő projektmenedzser is fontos szereplő.
És akkor még nem beszéltünk a marketing, az értékesítés, a cégüzemeltetés, ügyfélszolgálat fenntartás költségeiről, továbbá magáról az irodáról, vagy akár a vállalati autókról (amit most tekintsünk kizárólag munkaeszköznek!). Sok-sok elemből tevődik össze az a kalkuláció, ami az alapját képezi a „szakember nap”-nak, vagy „szakember óra”-nak. Csúnya kifejezések, de végeredményben tényleg magunkat adjuk el – kilós áron.
A projekt ajánlatnak az alapja tehát az, hogy a megvalósításra mennyi időt fordít a bevezető cég.
A kérdés már csupán csak az, hogy az egyes ajánlattevők milyen módszerrel becsülik meg ezt a tényezőt?
Magában a vállalati informatikai projektre adott ajánlatban csak ritkán kerül kifejtésre, hogy a megadott ár hány embernap fejlesztést, rendszermérnöki órát tartalmaz, és mennyi oktatást, tesztelést, a bevezetés utáni időszakra mennyi ideig, és milyen kondíciók mellett biztosít ügyféltámogatást. Sőt, gyakran az is nehezen megfogható, hogy valójában az az ajánlat milyen feladatok megvalósítására készült. Az egyik ajánlatban is, a másikban is szerepel, hogy pl. „helyretárolás megoldása”. A két ajánlattevő ezt kétféle módon értelmezheti, egyik egyszerű feladatnak gondolja, a másik többheti programozással kalkulál. És a szerződéskötés után, az elképzelések pontosításakor derülhet ki, hogy esetleg a győztes ajánlat alulkalkulált, és ezért pótmunkát számláz (miközben korábban úgy tűnt, hogy ő a legolcsóbb sőt, talán éppen ezzel nyert). Fontos lenne tehát, hogy tudjuk, hogy az egyes ajánlatok tartalmi részei mit takarnak. Az ajánlatok tartalmi összevetése azonban nagyon nehezen megoldható feladat.
És még egy pár kérdés, amit érdemes figyelembe venni:
- Milyen módszertannal rendelkezik a cég a projektek bevezetésére vonatkozóan.
- Készít-e a megbízott specifikációt, ez mennyire részletes, és a projekt előrehaladása során mennyire követi a változásokat
- Milyen mértékig teszteli a megbízott a rendszert
- A projekt során a megbízott mennyi személyes közreműködése, mennyi helyszíni jelenléte várható (vagy csak telefonon/mailben tartják a kapcsolatot, oldják meg a problémákat)
- Lesz-e oktatás, ha igen, akkor mit oktatnak és milyen mélységben?
- Milyen dokumentációt készül, készül-e egyáltalán?
- Ezek mind olyan tényezők, amelyeket ha tartalmazza is az ajánlat, gyakran csak elnagyoltan. Ebből fakadóan félreértésre adhat okot – és alapvetően meghatározza egyik oldalról az ügyfél elégedettségét, a másik oldalról a megbízott által befektetett idő mennyiségét
Fontos kérdés még a licenszdíj mértéke, sőt, a megrendelők gyakran elfelejtenek számolni az évről évre jelentkező követési díjjal. A SZÁMADÓ a vállalati projektek esetében nem számol licenszdíjat, csupán a megvalósítás díját kéri.
E szempontok felvetésével remélem, Olvasóim kicsit körültekintőbben tudnak tájékozódni az ajánlatok között, és ügyesebben fognak tudni feltenni kérdéseket. Talán a leglényegesebb kérdés: tessék mondani, mit tartalmaz ez az ár?
A leghasznosabb persze az lenne, ha ilyen esetekben független tanácsadó segíthetné a vállalkozásokat, csakhogy – ma Magyarországon – nem hiszem, hogy létezik minden elkötelezettségtől mentes tanácsadó.
