Az okirat-hamisítással kapcsolatban az a fő probléma, hogy a felelőség megállapítása az elkövető felderíthetőségéhez kötött kategória. Ez az ok, amiért tévesen azt gondolnánk, hogy egy elektronikusan aláírt és időbélyegzővel ellátott dokumentum nagyobb biztonságot jelent.
Az aláírás és időbélyegző azonban csak és kizárólag a PPt –nek az okiratok minősítéséhez és az azokhoz kötött joghatások tekintetében van jelentősége, az okirat hamisítás ténye így is úgy is bekövetkezhet. A megítélésünk szerint egyrészt az elektronikus aláíráshoz ok nélkül több reményt füzünk, mint az indokolt lenne, ami csak azzal magyarázható, hogy a technika új így az ettől való félelem ideig óráig talán fékezheti az okiratot hamisítani szándékozókat, de akadályozni nem tudja.
Másik téves nézetünk az elektronikus okirattal szemben, hogy az kevesebb bizonyító erővel rendelkezik, mint annak papír alapú megfelelője. Fontos volna az informatikai társadalom fejlődése szempontjából, hogy ezeket a falakat leromboljuk. Azt nem tudjuk megszüntetni, hogy egy elektronikus okirat hamisítása nem legyen könnyebben és kevesebb nyomot hagyva elkövethető, mint a papír alapú okiraté, ezzel a felelős megállapítása válik nehezebbé, azonban ez csak jogi megítélés kérdése kell legyen. Azt kell kimondani, hogy a dokumentum teljes, vagy részleges megsemmisítése, megsemmisülése azonos elbírálás alá essen, mint egy tűz, vagy rablás esetének elbírálása, ha felmerülhet a gyanú a szándékosságot illetően. Ebben a tekintetben azonban az IT katasztrófa elbírálása lényegesen jobb helyzetben van, ugyanis egy ilyen incidens nem válogat okosan az okiratok között. Szakértői vizsgálat nagy hatékonysággal képes kimutatni a szándékolt IT incidens bekövetkeztét, nagyobb biztonsággal, mint egy megrendelt rablásét.
A jövőben elkerülhetetlen, hogy az elektronikus okiratok száma ne növekedjék. Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért, amikor amióta csak megjelentek a számítógépeken könnyen előállítható dokumentumok, azóta minden várakozásunk ellenére azt lehet tapasztalni, hogy a papírfogyasztásunk egyre emelkedik. Az eredménye a könnyen előállítható elektronikus dokumentumoknak az lett, hogy amíg korábban az írógép volt (a kézírás mellett, ami mára szinte teljesen megszűnik) a dokumentumok szinte egyeduralkodó előállító eszköze, addig ma az iratainkat számítógépes szerkesztőkkel állítjuk elő, és azonnal ki is nyomtatjuk azokat. Ha abban hibát fedezünk fel, se baj, javítjuk és újra nyomtatjuk. Visszaélünk egy lehetőséggel, amit a számítógéppel szerkeszthető dokumentumok megjelenése adott a kezünkbe.
A lehetőség, hogy egy dokumentumot könnyen módosíthassunk érdemes kihasználni, de nem szabad visszaélni vele, mert ennek eredménye, hogy bizalmunkat veszítjük a dokumentumok hitelessége tekintetében.
A folyamat, amely a papírfelhasználás folyamatos növekedéséhez vezet lassul, és idővel visszaforduló folyamattá válik. Ezzel együtt azonban az dokumentumok száma jelentősen emelkedni fog, amikor az IT rendszerek a ma automatikus eszközökkel feldolgozhatatlan elektronikus dokumentumokat képesek lesznek értelmezni és feldolgozni. Ez a folyamat vezet oda, hogy az elektronikusan előállított dokumentumokat már értelmetlen lesz kinyomtatni és hatékonyabb lesz azokat elektronikus módon kezelni. Ebben a folyamatban azonban ne legyenek kétségeink az elektronikus okirat-hamisítások száma nem fog semmiképpen sem csökkenni.
Az elektronikus okiratok világában sem várható, hogy minden okirat a PPt szerinti teljesen bizonyító erejű okiratként keletkezik, azaz minősített elektronikus aláírást kap. Ez tehát azt jelenti, hogy az IT és a jog szakembereinek fel kell készülni a digitális okirat-hamisítás kezelésére. Az IT szektor feladata, hogy eszközöket biztosítson ahhoz, hogy az okirat szándékos hamisítása könnyen kimutatható legyen, míg a jog szakembereinek számba kell venni a lehetőségeket és kodifikálni kell a digitális okirat-hamisítást.
