Vállalatirányítás, ügyvitel, könyvelés

Kata, Eva, Kiva és mások. E-számla, crm, és sok más, ami napjainkban egy vállalkozás számára izgalmas, érdekes, vagy megfontolásra érdemes lehet. Amiről mi így gondoljuk A vállalatirányítási, ügyviteli és könyvelési varázsszavai érthetően és megvitathatóan.

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

KATA vállalkozástól befogadott számla utáni jelentési kötelezettség

2013.02.07. 06:15 :: enkiduca

A feladat minden céget érint, amely KATA adózást választó cégtől fogad be számlát. A kötelezettség 2014 január 12-i 08-as bevallásban lesz esedékes, de az év folyamán érdemes erre felkészülni. Pontos iránymutatást a bevallás űrlapjának hiányában nem tudunk adni, legfeljebb a törvény alapján valószínűsíthetünk lényeges adatokat, amelyek gyűjtésére már az év során felkészülhetünk. Ha ezt nem tesszük, akkor a 2014. januári bevallás előtt kell a teljes 2013-as évre vonatkozólag elemzéseket végezni. A törvény szövegéből kiindulva két adat kezelésére érdemes figyelni. Meg kell jelölni azokat a partnereket, akik kisadózók és tőlük számlát fogadtunk be. Arra érdemes figyelni, hogy amennyiben a kisadózó vállalkozás áfás számlát bocsát ki (nem alanyi adómentes) akkor az áfával növelt összeg lesz várhatóan a jelentéstételi határ (a törvény szövegéből ez még nem világos). Ha előre tudható, hogy egy kisadózó állandó beszállító a cégnél, akkor ennél többet is tehetünk a jelentéstétel megkönnyítése érdekében. A törvény értelmében (a tényleges megoldásról még nincsenek ismeretek) a termék beszerzést és a szolgáltatás igénybevételét elkülönítetten kell majd bevallani. A termékbeszerzést várhatóan összesítetten, de a szolgáltatás igénybevételét TESZOR szám szerint részletezve rendeli a törvény jelenteni. Ebből az következik, hogy azon bizonylatok kezelésekor, amelyen szolgáltatás igénybevétele szerepel, érdemes előre gondoskodni arról, hogy az adatrögzítéskor olyan cikk alkalmazásával legyen a számla rögzítve, amelyhez a TESZOR számot is felvettük.
Arra is tekintettel kell lenni, hogy a Kisadózó az adóév során bármikor bejelentkezhet a kisadózói körbe, és bármikor egyszer ki is jelentkezhet (szerencsére többször nem, mert 24 hónapon belül nem jelentkezhet be ismételten). Ennek megfelelően a számla befogadásakor a bizonylatnak és nem az ügyfélnek van adójogi állapota. A Számadó az adatkezelés megkönnyítése érdekében beállíthatóvá teszi, hogy az adott szállító kisadózói körbe tartozik-e vagy sem. Az adatrögzítéskor kell azonban gondosan eljárni, mert egy elkésett számla keletkezhetett akkor, amikor a partner kisadózó volt, de közben akár ki is jelentkezhetett. A bizonylat-karbantartó legördülő menüjében találunk egy új funkciót, amely beállítja a partner adójogi besorolását a számlán található jelzés szerint. Ez a státus mindaddig érvényben marad, amíg azt a partnertörzs karbantartóban, vagy egy újabb befogadott számla rögzítésekor meg nem változtatjuk. A bizonylat számadóban való értelmezését mindenkor megtekinthetjük a bizonylat-karbantartó alsó sorában jobb oldalon.
Fontos tudni, hogy a bizonylatnak ez az állapota módosításkor sem változtatható meg, ez kizárólag a bizonylat első rögzítésekor kerül bejegyzésre. Arra kell figyelni, hogy a számlán megjelenik-e a Kisadózó jelzés, ami az ilyen típusú adózást választó partner számlakibocsátásakor kötelező. Elmulasztása komoly szankciókat von maga után, azonban a befogadóra nézve nem jelent kockázatot.
Feltételezve, hogy a törvény nem változik érdemes a bizonylat tételes adatainak rögzítésekor megkülönböztetni a termékbeszerzéseket, és a szolgáltatásokat, ez utóbbiakat TESZOR szám szerint. Azt hogy termék beszerzésről, vagy szolgáltatásról van-e szó, azt a Számadóban könnyen lehet kezelni, mert a cikknek van olyan tulajdonsága, hogy az szolgáltatás-e vagy termék. Erre már az áfa bevallásban is szükségünk van, így ez nem teremt új feladatot. A szolgáltatásokhoz azonban a TESZOR számot is rögzíthetjük. Ha ezt megtesszük, akkor vélhetően a bevalláshoz a Számadóban egy egyszerű listával képezhetjük az adatokat. A bevalláskor a NAV rendelése szerint lesz majd annak jelentősége, hogy a nettó, vagy bruttó ellenszolgáltatást kell-e bevallani (a kisadózó lehet alanyi adómentes, de lehet adóbevallásra kötelezett is, választása szerint). Ez is csak akkor okozhat majd problémát, ha a számlán eltérő TESZOR számok, vagy termék beszerzés és szolgáltatás vegyesen szerepelnek, mert ez esetben az adót is arányosan kell elosztani az egyes bevallási tételek között. Ezt azonban majd a Számadó megoldja, ha pontos ismereteink lesznek a bevallási elemekről.

Szólj hozzá!

Címkék: adó kata adóbevallás adózás 2013 számadó tippek

A vállalati informatikai projektet rendelni olyan, mint egy festményt….

2013.02.04. 14:40 :: pókfonál

Valóban, csakhogy nem annyira szépsége miatt, hanem azért,mert éppoly kockázatos megrendelni bármelyiket is.. És persze a másik fél részéről, az elkészítést „bevállalni”. Nos, azt a nem kevéssé pesszimista álláspontot megpróbálom kifejteni.

Emberünk talál magának egy festőt, és rendel tőle egy festményt. Ad neki egy fotót a régen elveszített nagymamáról, és megkéri, hogy ábrázolja őt valamilyen természetes környezetben, és ha lehet, akkor egy kicsit fiatalítsa meg. A festő holdvilágos réten lobogó hosszú hajjal megfesti a képen egyébként már ősz nagymamát. Emberünk elképed, nem így gondolta.

Nem ragozom az egyébként a valóságtól nem teljesen elrugaszkodott fikciómat. De mi is történt valójában? Az egyik fél elképzelt valamit, és megpróbálta azt a másiknak elmondani. A másik meg megpróbálta az elsőt megérteni, és elképzelni, mit is láthatott az első a lelki szemei előtt. Két ember még akkor is mást lát, ha nem csak egy elképzelést próbálnak magukban leképezni. ennek igazolására elég, ha együtt megtekintünk bármely tárgyat, majd a megszemlélt objektumot utólag leíratjuk a két személlyel. Az eredmény meglepő lesz. Bármennyire is törekedtek volna a leírtnál jóval pontosabb, alaposabb, bővebb tájékoztatásra, a két elképzelt látvány sosem lesz azonos. Egyszerűen, mert a két elme másképpen működik, másképpen értelmez dolgokat, sokszor ugyanazt az élményt is másképpen ragadjuk meg.

Nem túlzás, hogy egy vállalati informatikai projekt esetében is hasonló a helyzet. Legalábbis abban az értelemben, hogy a megrendelő elképzeli, hogy milyen működési támogatást vár el a bevezetésre kerülő szoftvertől, és igyekszik ezt a képet a lehető legjobban elmagyarázni a szoftveres kollegának. Csakhogy neki el kellene mondani sok egyéb dolgot ahhoz, hogy azt a szoftveres viszonylag jól értse. Ő ugyanis a megrendelő vállalkozásával is csak éppen most ismerkedik. A megrendelő azonban számos dolgot, tényezőt nem mond el, de nem is hibáztatható ezért. Egyszerűen nem jutnak eszébe. Éppen azért nem, mert ezek annyira alapvetőek, hogy eszébe sem jutnak, mint átadandó információk. Számára ezek magától értendő természetes dolgok, mivel ő maga napjában számtalanszor végzi. Lehetnek a nem szándékoltan elhallgatott dolgok, jelenségek adatok, kiegészítő információk szakmai trivialitások. Egy általános beszédben nem részletezzük mi az ég és a föld, ismertnek tételezzük fel. A szakmai trivialitás azonban nehéz kérdés, és a felelősség is e tárgyban közös. A szakmával éppen ismerkedőnek jó érzékkel kellene minden kicsit is gyanús fogalmat, közlést kielemezni. Ehhez azonban gyakorlat, sok tapasztalat kell. Így azután, ami a megrendelő és az ő kollegái számára egyértelműek és nyilvánvalóak, sok esetben a külső szemlélő részére teljesen ismeretlenek. És sokszor hosszú időn keresztül azok is maradnak Az átadott információ tehát már itt torzulhat. De torzulhat másképpen is, éppen annak kapcsán, hogy ugyanarról a fogalomról két személy más képzeletet alkot. Csak egy példa: „Kérek egy forgalmi kimutatást is”! Az, aki ezt kéri, elég pontosan tudja, mit szeretne ezen a listán látni. Ha ezt a kérést többen is hallgatják, akkor biztos, hogy mindenki mást és mást fog képzelni erről a listáról, következésképpen lényegében annyiféle lista lesz, ahányan hallgatták a megfogalmazott kérést. Rendben, ez itt egy viszonylag egyszerű eset, és itt a szoftveres kollega biztosan rá fog kérdezni, hogy mi legyen ezen a listán (most nem térünk a folyamatnak arra a momentumára, hogy egy ilyen kérdésre milyen csodálkozó szemet szoktak vágni a megrendelők, mondván, vagy gondolván: na, milyen szakember vagy te, ha ezt sem tudod..). Nem fog azonban rákérdezni sok más esetben, mert ott szakmailag sem várható el, hogy gondoljon arra, hogy vannak általa nem ismert tényezők. Nem tud rá gondolni. Aki nem tudja, hogy létezik csavar, az mindent szögelni fog… Így azután törvényszerű, hogy egy vállalati projekt megvalósítás során a megrendelő számos csalódást kell, megéljen, elszenvedjen. Sajnálom őket, de a valóság az, hogy leginkább erről nem tehet senki. A megrendelők ilyenkor személyiségük függvényében kisebb-nagyobb „balhét” csinálnak, számon kérve a szoftveres kivitelező alkalmasságát, tudását, stb. Soha egyetlen percig fel nem merül, hogy a feladat megfogalmazásakor nem hangzottak el fontos információk. (nyilván előfordul az is, hogy a szofverfejlesztő cég elsikkad bizonyos információk felett, vagy logikailag hibásan oldja meg a feladatot, azonban ez az írás nem erről szól).

Mit lehet mégis tenni?

Azt azért nem mondanám, hogy a helyzet teljesen reménytelen. Nézzük, mi is egy informatikai projekt kivitelezési módszertanának a legelemibb része? A specifikáció elkészítése. A specifikációé, aminek elméletben a kivitelezés bibliája kellene, hogy legyen.

Kicsit messziről kezdem a gondolatot. Amikor potenciális megrendelőkkel tárgyalok, és kiejtem a számon, hogy bizony az a projekt várhatóan 6 hónapos lesz, sokszor elkerekedik a szemük. Egyszerűen a PIAC nem érzékeli a szakmai alapvetéseket. A szükséges idő ráfordítására sem anyagilag, sem időben nincs felkészülve. Gyors eredményt szeretne. Pedig az egyetlen helyes út az lenne, ha a specifikáció elkészítésére nem a projekt teljes megvalósulási idejének a 5-10 %-t szánnánk, hanem legalább 40 %-ot, vagy még ennél is többet. Ha az informatikai csapat embere, vagy nota bene emberei beköltöznének hetekre a megrendelő cégébe, és megpróbálnák ellesni azt, ami egyébként nem mondható el. És akkor máris a helyére kerül e dolgozat elején említett megrendelő akkor még hiányosnak ítélt elmondása. Helyére kerül, mert ebben a kontextusban már valóban nincs is neki más dolga, mint a célt megfogalmazni. Az informatikai csapat emberei a cégnél eltöltött hetek alatt elsajátított ismertek alapján már elég jó érzékkel lesz képes megtalálni saját maga azokat a momentumokat, amiket a megrendelő nem mondott el. Vagy kérdezni, mert már birtokában vannak legalább annyi ismeretnek, hogy kezdjék felismerni, hogy mit nem tudnak. Itt van tehát az optimista pillanat, VAN MEGOLDÁS!!

De mi a valóság? Sajnos azt látni kell, hogy a leírt módszer nagyon költséges. A helyszínen dolgozó rendszermérnök kollegát (vagy kollegákat) minden más munkából ilyenkor ki kell venni, csak ezzel az egyetlen munkával tudnak foglalkozni. Ez a tanulási idő önmagában tovább is tart, mint amennyi idő az általános gyakorlatban ma a specifikáció készítésére fordítódik. És ebben a szakmában az ár mértékegysége az, amit az „embernap” csúnya kifejezéssel jelölünk.  Az esetek többségében tehát egyszerűen nincs pénz arra, hogy ekkora anyagi ráfordítással valósítsák meg a vállalkozások az informatikai projektjeiket.

Mi a realitás?

Tudomásul kell vennünk a valós körülményeket, és meg kell próbálnunk megtalálni az erre a helyzetre kialakítható módszert. Mi a SZÁMADÓ-ban nagyon sok időt fordítottunk arra, hogy találjunk kis lépéseket ezen az úton. Véleményem szerint a legfontosabb elemek:

  • Alapvetés, hogy a leírtakkal mindkét fél tisztában legyen. Ha sikerül ezekben a körülményekben egyformán gondolkodni, akkor jó esély van arra, hogy mindkét fél a projekt kivitelezésének közös munkája során kellő empátiával és megértéssel lesz a másik fél iránt.
  • marad a megoldás, hogy a specifikáció elkészítésére annyi idő marad, amennyi a mai gyakorlat, tehát 2-3 hét. Nincs mit tenni…
  • A megrendelővel el kell fogadtatni azt a tényt, hogy egy ilyen projekt megvalósítása nem arról szól, hogy a szoftveres cég valahol a távolban dolgozik, mint a güzü, ő meg, mint megrendelő vár az eredményre. Folyamatosan kell, együttműködjön vele, a részeredményeket is meg kell kapja, azokat annak száz hibája ellenére ki kell próbálja. Éppen azért, hogy ha esetleg valami kezd kicsit félrecsúszni, azt időben lehessen megfogni, és ne kellejen a folyamatot egy továbbfutott állapotból majd visszahozni.
  • A felek között a megszokottnál sokkal több konzultációra van szükség. Egy-egy felmerült problémát a fejlesztők ne egymással beszéljék meg, hanem az ügyféllel. Legyen az akkor is úgy, ha ez esetleg úgy tűnik, hogy (a konzultációs időpont egyeztetése miatt) ez időveszteség. Nem, ez nem időveszteség, sokkal több idő válik feleslegessé, ha a fejlesztés téves irányt vesz, és az később derül csak ki.

Kezdetben tehát nem is gondolnánk, hogy egy informatikai projektben mennyire sok a szubjektív elem. Pedig, némi túlzással mondhatnánk, hogy csak az van benne. Ha nem így lenne, akkor nem projektről, hanem dobozos szoftvertermékről beszélnénk. Éppen ez a szubjektív momentum, ami egyedivé és különlegessé tesz minden projektet. Cégre alakítottá a megvalósult terméket. Évek óta mondom: minden vállalkozás egy szellemi termék. Az ez eljárási rend, ahogy a belső folyamataikat megvalósítják, éppen ez a szellemi termék. Az évek során kialakult vállalati kultúra, a sok kollega és a vezetők által egymásra rakott építőkövek (jók, is hibásak is) felépítménye. Ezért különbözik minden vállalkozás akkor is, ha azonos iparágban dolgoznak. És ezért van az, hogy minden olyan informatikai projekt, ami egy vállalat folyamatait kell, hogy kiszolgálja, segítse, önálló szellemi termék kell, hogy legyen.

Ettől szép ez a szakma…

 

Szólj hozzá!

Címkék: informatika tárca-blog informatikai projektek

Bővül a fordított adózás alá vont mezőgazdasági termékek köre.

2013.01.31. 09:00 :: enkiduca

2013. április 1. től, jelentősen kibővül a fordított adózás alá vont mezőgazdasági termékek köre. A most 9 vámtarifaszámmal azonosított termékek köre összesen 20 termék kőrre bővül. Az áfa törvény változására az érintetteknek azért kell odafigyelni, mert nem csak a számlázási eseményt érinti a változás, hanem ezen termék értékesítésében mind az értékesítő, mind pedig a beszerzőnek az adóbevallásában az értékesítési folyamatban résztvevők adószáma szerinti gyűjtésben tételes bevallást is kell teljesíteniük.

A következő termékcsoportok kerülnek be a fordított adózás alá eső értékesítés figyelése alá:

Megnevezés

Vámtarifaszám

 Fajtiszta tenyészsertés

103 1000

 Háziasított sertés, 50 kg-nál kisebb súlyú (a fajtiszta tenyészsertés kivételével)

103 9110

 Élő, háziasított koca, legalább egyszer ellett, legalább 160 kg súlyú (a fajtiszta tenyészsertés kivételével)

103 9211

 Élő, háziasított sertés, legalább 50 kg súlyú (a legalább egyszer ellett, legalább 160 kg súlyú koca, valamint a fajtiszta tenyészsertés kivételével)

103 9219

 Házi sertés egészben vagy félben, frissen vagy hűtve

203 1110

 Házi sertés egészben vagy félben, fagyasztva

203 2110

 Durva őrlemény, dara és labdacs (pellet) gabonából

1103

 Gabonafélék vagy hüvelyes növények szitálásából, őrléséből vagy más megmunkálása során keletkező korpa, korpás liszt és más maradék, labdacs (pellet) alakban is

2302

 Szójababolaj kivonásakor keletkező olajpogácsa és más szilárd maradék, őrölve vagy labdacs (pellet) alakban is

2304

 Növényi zsírok vagy olajok kivonásakor keletkező olajpogácsa és más szilárd maradék, őrölve vagy labdacs (pellet) alakban is, a 2304 vagy 2305 vtsz. alá tartozó termékek kivételével

2306

 Állatok etetésére szolgáló készítmény a kutya- vagy macskaeledel kivételével

2309 90

Szólj hozzá!

Címkék: könyvelők adózás 2013 számviteli blog

A teljesítés, a számla pénzügyi rendezése, és az előleg értelmezése.

2013.01.22. 07:02 :: enkiduca

Köznapi értelemben nem jelenthetne nagy feladatot, nem így a számvitel és az adó területén. Fő szabály az adózásban, hogy az államnak az adó akkor jár, amikor a gazdasági esemény teljesítése bekövetkezik. Tekintsünk első nekifutásra el attól, hogy miként kell ezt értelmezni, (majd visszatérünk rá, mert nem egyszerű) a törvényben nincsenek erre vonatkozólag egyértelmű meghatározások. Az egész adózási rend – néhány kivételtől eltekintve – a számla adattartalmára építi az adózási rendszert, és ez vezet oda, hogy a gyakorlatban bizony értelmezési problémákkal kell megbirkóznunk még a gyakorló számviteli és adózási szakemberek körében is. Az államigazgatási rendszerben fel kell építeni egy olyan rendet, amely az adót megfizetni kötelezett, és az adózást ellenőrizni rendelt személyek részére egyértelmű meghatározásokat tartalmaz a tennivalókra (fizetni kell) vonatkozólag.

Induljunk ki a számla törvények által meghatározott adattartalmából, hiszen az ellenőrzésben elsősorban ennek a dokumentumnak az adattartalma a döntő. Nem térünk ki azokra az esetekre, amikor a számla helyett egyéb dokumentumok is alátámaszthatják az adófizetési, vagy visszaigényelhetőségi körülményeket. A számlán kötelező elemként szerepel a teljesítési dátum, valamint a fizetési határidő. Ha a törvényben akarunk ennek utána olvasni, nem lesz egyszerű dolgunk, mert nincs egyértelműen leírva, de ki lehet kódolni a 163, és 168 paragrafusok, valamint az 58. § értelmezésével. Amikor a teljesítés egyértelműen meghatározható (kereskedelem, vagy bármely hoci-nesze ügylet), akkor a teljesítés dátumának értelmezése kiolvasható a törvény számlakibocsátási kötelezettség fejezetéből, ezzel nem szokott értelmezési gond adódni. A vitatott terület az amikor a teljesítés nem fogható meg egyszerű módon, amit az 58. § tárgyal. Ezt a köznapi használatban folyamatos teljesítésű számlaként értelmezzük. Ebben az esetben kerül szóba a számla ellenértékének megtérítési dátuma (fizetési határidő), amelyet a törvény kiemelten nem tekint szolgáltatásnak, de az erre meghatározott dátum előlép az adó megfizetési kötelezettségének időpontjává. Ezzel azután rá is léptünk az igazán ingoványos területre.

Elsőként akkor értelmezzük az ilyen számlát, illetve ügyletet. Az ügyletnek tartalmaznia kell a teljesítési időszak kezdő és végdátumát. A törvény szerint az ellenérték megtérítésének esedékessége az irányadó, így a számlán azt várjuk el, hogy a teljesítés dátuma és a fizetésre megadott határidő dátuma azonos legyen. Ezt a törvény nem mondja ki, vagyis nem ez a kötelező elem, azonban a legtöbb IT rendszer így a Számadó is ennek alapján dönti el, (ismereteink szerint az ellenőrzésben is bevett gyakorlat), hogy ilyen megítélés alá eső számláról van szó. Ha már szóba került, akkor felhívjuk a figyelmet, hogy bizonyos esetekben, amikor a számla teljesítésére vonatkozó időtartam meghaladja a bevallási időszakra vonatkozó időpontokat (1 hónap, egy év), akkor a hónap utolsó napja, illetve az év utolsó napja szintén teljesítési pontnak tekintendő az adófizetési kötelezettség beálltának szempontjából. Erre az általunk ismert rendszerek direkt módon nincsenek felkészülve, így amikor a számlát kibocsátjuk, vagy befogadjuk, akkor kell erre a kötelezettségünkre tekintettel lenni. Ennek részleteibe nem megyünk bele.

Ebbe a szépen, noha nem egyszerűen kialakított rendbe avatkozik bele a számla pénzügyi rendezésének ügylete. Ha a pénzügyi rendezés a teljesítésre megadott időpontot követően kerül sor, akkor az adó fizetési kötelezettség a teljesítésre megadott időpontban áll be (ez sem mindig igaz megállapítás). Nem így akkor, ha a vevő korábban fizet. Ez esetben a törvény egyértelműen a pénzügyi rendezéshez köti az adófizetési kötelezettség beálltát (59. §). E tekintetben nem tesz azonban különbséget a „folyamatos teljesítésű” és nem így minősített számlákra vonatkozó esetekre. Összegezve, az adófizetési kötelezettséget a számla adattartalma és annak pénzügyi rendezése tekintetében írja elő. Mindezek a megállapítások arra az esetre vonatkoznak, amikor a számla tulajdonsága szerint az nem pénzügyi elszámolás szerinti adózást választó gazdasági szereplőtől származik. A számlának ezt a tulajdonságát azonban csak a számla kibocsátója határozhatja meg, az adófizetésre, illetve beszámításra vonatkozó előírások tekintetében befogadónak nincs döntési lehetősége.

Vita alakult ki az alkalmazók körében a tekintetben, hogy mit is kell az adóbevallás tekintetében releváns adatnak tekinteni. Ebben az esetben az IT technológia és a törvény közötti ellentmondás adja a vita mélyebb gyökerét. Ha egy IT rendszer a törvény szövevényes megfogalmazásait szeretné követni, akkor minden ügyletet egyedileg kellene elbírálnia, dönteni arról, hogy melyek a releváns körülmények (szerződésben megfogalmazott teljesítési feltételek, dátumok és pénzügyi rendezések, amelyek lehetnek banki-, pénztári-, kompenzálási-, faktorálási- események, vagy bevallási, és egyéb körülmények), és ennek alapján meghatározni egy adóteljesítési időpontot, amit azután az adott pillanatban a számlához kell rendelni. Olyan rendszert még nem láttunk, amely ilyen módon határozta volna meg az adófizetési kötelezettséget, de olyan ellenőrrel sem, aki ilyen módszerek alapján döntött volna valamely számla, vagyis ügylet adójogi megítélése tekintetében. A problémát a rendszerek egyetlen pontra igyekeznek szűkíteni, és ez a teljesítési időpont.

Ezt követően csak azt tudjuk leírni, ahogyan a Számadó kezeli a problémát.

Amikor a pénzügyi rendezés időpontja megelőzi a teljesítés időpontját, akkor a program a számla teljesítési dátumát írja át a pénzügyi rendezés időpontjára, ezzel biztosítja, hogy az adóellenőrzéskor a megfizetés időpontja a törvényeknek megfelelő időpontban kerül az analitikába. Ebben az esetben azonban nem a kibocsátott számla adattartalmában következik be változás, annak adattartalma nem változhat meg (ki lett nyomtatva, ha újra nyomtatjuk, akkor, az eredeti teljesítésdátum jelenik meg a másolaton is, bár ehhez a rendszer megfelelő beállítása elengedhetetlen, vagy elektronikus a számla, amelyben adatot megváltoztatni nem egyszerű, és a biztos felderítés ismeretében észrevehetetlenül nem is lehetséges).

Dönthetünk úgy is, hogy megváltoztatjuk az eredeti ügylet valamely adatát, például a teljesítés dátumát, ez esetben egy javító, a számlával egy tekintet alá eső dokumentumot állítunk elő (a számlát a megváltozott adattartalommal újra nyomtatjuk, de ráírjuk, hogy ez az eredeti számlával egy tekintet alá eső dokumentum).

Dönthetünk a képen, hogy a pénzügyi rendezést előlegnek tekintjük és e szerint járunk el, vagyis lekönyveljük mint előleget, előállítjuk, és kézbesítjük az előlegszámlát, majd ezt beemeljük a végszámlába.

Nehéz helyzetben a rendszer akkor van, amikor egy folyamatos teljesítésűnek minősített számla pénzügyi rendezésének időpontja előzi meg az azon feltüntetett teljesítési időpontot. Ezt az esemény ugyanis nehéz egyértelműen megítélni. Biztosan előlegnek kellene minősíteni akkor, ha ez az időpont a teljesítési időtartam kezdő pontját megelőző pont lenne. Ez az adat azonban nem áll rendelkezésre, legalább is a Számadóban, és nincs is erre kényszerítő törvényi elem. Ezért a fejlesztő döntése szerint az ilyen számla pénzügyi rendezése tekintetében a felhasználóra bízza a döntést, a számla teljesítési dátumába nem tesz módosító bejegyzést, és megjegyzést sem. Ez nem jelenti azt, hogy a program lenne a felelős az adófizetési kötelezettség megállapítása tekintetében, csak annyit, hogy automatikusan nem képes támogatást adni a helyes döntés meghozatalához, és nem is kényszeríti azt ki. A törvény szellemében ugyanis ebben az esetben is a megfizetés időpontja lesz az adómegállapítás időpontja, de az ügylet nem feltétlenül lesz előlegnek minősíthető cselekmény. Amennyiben a korábbi megfizetés időpontja ugyan korábbi, de a számla teljesítési időpontjával egyező adómegállapítási időszakra esik akkor egy ellenőrzés során ennek semmiféle következménye nincs. Ha ez valamilyen ok miatt nem teljesül, - most hivatkozunk vissza az 58. § ban megfogalmazott azon rendelkezésre, hogy a teljesítés tekintetében a megállapítási időszak határok szintén figyelembe veendő időpontok lehetnek az adókötelezettség megállapítása tekintetében - akkor a felhasználónak (számla befogadó, kibocsátó, vagy könyvelő) kell a döntést meghoznia, és ennek megfelelően eljárnia.

Szólj hozzá!

Címkék: dokumentum adó adóbevallás adózás 2013 számviteli blog

Pályázat komplex vállalati technológia-fejlesztésre mikro-, kis- és középvállalkozások számára

2013.01.04. 10:03 :: pókfonál

A nagy karácsonyi menet ideje alatt jelent meg az új, GOP 2012-2.1-1/B jelű pályázat, amiről lényeges tudni, hogy csak 2013. február végéig él, addig kell tehát beadni a pályázatokat! Az idő tehát meglehetősen rövid, de szó sincs arról, hogy lehetetlen helyzetről lenne szó. A rendelkezésre álló 2 hónap biztosan elegendő ahhoz, hogy egy vállalkozás meghozza a megfelelő döntést, és elkészítesse a beadandó anyagot.

 

 

Azért fontos ez a pályázat, mert ennek keretében a vállalatirányítási rendszerek fejlesztésére is lehet támogatást igényelni. Több szoftveres cég, így a SZÁMADÓ Kft. is vállalja a pályázatok megírását és annak a költségét is.

Jelen pályázat keretében az igényelhető vissza nem térítendő támogatás összege: minimum 5 millió Ft, maximum 150 millió Ft. 

Támogatási intenzitás 40%-a mikro-, kis- és középvállalkozások esetében, 30% ha cégben a tőke vagy a szavazati jogok legalább 25%-át közvetlenül vagy közvetve, egyénileg vagy közösen, egy vagy több állami szerv irányítja. 

A pályázó nem lehet Közép- magyarországi régióban és rendelkeznie kell legalább kettő lezárt (beszámolóval/SZJA bevallással alátámasztott), teljes (365 napot jelentő) üzleti évvel, az előtársaságként való működés időszaka ebbe nem számít bele.

Mire lehet pályázni?

TÁMOGATHATÓ TEVÉKENYSÉGEK KÖRE:

  • Eszközbeszerzés – minimum 200.000 Ft
    Technológiai fejlesztést eredményező új eszközök beszerzése, amennyiben megfelel az induló beruházás fogalmának.
  • Infrastrukturális és ingatlan beruházás
    Infrastrukturális és ingatlan beruházás telekhatáron belül, amennyiben megfelel az induló beruházás fogalmának:
      • infrastruktúra építése, fejlesztése,
      • ingatlan építése, bővítése, fejlesztése, átalakítása
  • Információs technológiafejlesztés
    Beleértve az online megjelenés, e-kereskedelem és egyéb e-szolgáltatások, modern vállalatirányítási és termelési környezet kialakításához kapcsolódó komplex vállalati infokommunikációs fejlesztések, üzleti alkalmazások támogatását is:

a) új hardver – minimum 30.000 forint,

b) szoftver (beleértve: alapszoftver, speciális egyedi fejlesztésű szoftver),

c) betanítás (közvetlenül a szoftverhez kapcsolódóan)

d) domain név regisztráció és a hozzá tartozó webtárhely egyszeri díja

  • Az eszközbeszerzéshez kapcsolódó gyártási licenc, gyártási know-how beszerzések
  • Minőség-, környezet- és egyéb irányítási, vezetési, hitelesítési rendszerek, szabványok bevezetése és tanúsíttatása.

Önállóan kizárólag az eszközbeszerzés és az információs technológiafejlesztés tevékenységek támogathatóak, a többi tevékenység csak ezek valamelyikéhez kapcsolódóan.

 

Pályázó méretével szembeni elvárás:

  • Minimum 13 millió forint legyen a bázisévben a mérlegfőösszeg
  • Nem lehet nagyobb a projektösszeg, mint a mérlegfőösszeg és az árbevétel

 

KÖTELEZŐ VÁLLALÁSOK:

 1. Létszámtartás

A pályázónak vállalnia kell, hogy a projekt befejezési évét közvetlenül követő 2 üzleti évben az éves átlagos statisztikai létszámának átlagos értéke nem csökkenhet a bázislétszám alá. (A negatív eltérés nem lehet nagyobb, mint 0,5.)  Bázislétszámnak minősül a pályázat beadását megelőző üzleti év1 éves átlagos statisztikai állományi létszáma.

 és

 2. Személyi jellegű ráfordítás

 a) A projekt befejezési évét közvetlenül követő 2 üzleti év átlagos éves személyi jellegű ráfordításainak (egyéni vállalkozók esetén az alkalmazottak részére kifizetett bér, megbízási díj, alkalmazottak után kötelezően befizetett társadalombiztosítási járulék, a munkáltatói és kifizetői minőségében megfizetett egészségügyi hozzájárulás SZJA bevallás szerinti vonatkozó sora) növekednie kell a támogatási összeg 5 %-ával a bázisévhez (beadást megelőző üzleti év) képest.

Szb + (T * 0,05) ≤ (Sz1 + Sz2)/2

 vagy

 b) A projekt befejezési évét közvetlenül követő 2 üzleti év átlagos éves személyi jellegű ráfordításainak (egyéni vállalkozók esetén az alkalmazottak részére kifizetett bér, megbízási díj, alkalmazottak után kötelezően befizetett társadalombiztosítási járulék, a munkáltatói és kifizetői minőségében megfizetett egészségügyi

hozzájárulás SZJA bevallás szerinti vonatkozó sora) növekednie kell 5 %-kal a bázisévhez (beadást megelőző üzleti év) képest.

Szb * 1,05 ≤ (Sz1 + Sz2)/2

 Tehát, nem csökkenhet 0,5-nél nagyobb mértékben a projekt zárása utáni két évben az éves statisztikai létszám, mint a bázisévben

és

a projekt zárása utáni második évben a személyi jellegű kiadásoknak vagy a támogatási összeg 5%-val, vagy a bázisév személyi jellegű kiadásainak 5%-val növekednie kell.

  

Önrész:

A pályázónak legalább a projekt elszámolható összköltségének 25%-át kitevő igazolt saját forrással kell rendelkeznie.

 

Előleg igénylése:

 Jelen pályázati kiírás keretében legfeljebb a támogatási összeg 50 % előleg igényelhető!!

Szólj hozzá!

Címkék: pályázat informatika fejlesztés támogatás kisvállalkozás számadó tippek tárca-blog

Tételes adóbevallás

2012.12.21. 05:02 :: enkiduca

Ritka eset, amikor a szakma ennyi időt kap arra, hogy felkészüljön a változásra. A kezdetek egy évvel ezelőtt voltak. Már ekkor ismert volt, hogy 2013 január 1-től hatályos lesz a törvénynek azon része, amely rendelkezik a belföldi számlák egy meghatározott körének tételes adóbevallásáról. Az is ritka, hogy a NAV elegendő időt képes adni a programozóknak, hogy felkészüljenek a változásra. Minden együtt áll tehát ahhoz, hogy viszonylag könnyű legyen a változás adta plusz feladatok végrehajtása. Arról azonban nem feledkezzünk meg, hogy soha nem a program a felelős a hibás adóbevallásért. A mulasztási, vagy adóbírság nem lesz áthárítható, így jobb, ha pontosan megismerkedünk azokkal a feladatokkal, amit a programnak kel végrehajtani, és ellenőrizzük a megoldást.

Könnyűnek tűnt a feladat, de nem az. A fő szabály egyszerű, azokat a számlákat kell tételesen a bevallásban kiegészítő adatként megjeleníteni, ahol az áthárított/levonható adó eléri, vagy meghaladja a 2 millió forintot. Egyszerű kigyűjtés, és bevallás, ha az A60-as bevallást idézzük magunk elé. Az ördög, mint mindenkor a részletekben okozza a kellemetlenséget. Vegyük őket sorra.

A letölthető, nem végleges elektronikus bevallási nyomtatványon négy lapot kell/lehet kitölteni minden velünk akár eladói, akár vevői kapcsolatban álló partnerünk részére. Egy partnerünkkel kapcsolatosan akkor és csak akkor nem kell kitölteni a kiegészítő adatlapot, ha a négy bevallási lap egyikén sem kell adatot szerepeltetni, amely megállapítás csak majdnem igaz, de erről a befogadott számla fejezetben lesz szó. Elsőként tehát meg kell határozni, hogy az adott bevallási időszakban az adott partnerünkkel bonyolított gazdasági események kapcsán van-e olyan esemény, amely magával vonja a bejelentési kötelezettséget.

1. Kibocsátott számla

Erre a táblára kizárólag a fő szabály vonatkozik. Itt ténylegesen megvalósul, hogy csak olyan számlák szerepelhetnek az M-es (melléklet) lapon (amely 5 lap, mert van egy fő lapja, és az említett négy bevallási csoportnak egy-egy lapja), amelyre teljesül a törvényben meghatározott áthárított adó mértéke. A fő lapon ebben az esetben semmilyen, a gazdasági eseménnyel kapcsolatos adat kitöltése nem lehetséges, mert a kitöltő program összesíti itt az adatokat a többi lapokról.

2. Kibocsátott számlamódosítás

Ezen a lapon, nem feltétlenül tudatosan, de sikerült a törvénynek visszamenőleges hatályúnak lennie. A szabály az, hogy amennyiben a számlamódosítás (amely lehet az adóra nézve negatív, vagy pozitív) eredményeként az egy tekintet alá eső dokumentumok együttes hatása, akár a módosítás előtt, vagy után, elérik, vagy meghaladják a törvényi határt, akkor az adatoknak itt szerepelniük kell. Lehetséges egy eredeti számlának sorozatban végrehajtott módosítása, akkor a szabályt úgy kell értelmezni, hogy a módosítások bármely pontján, ha eléri, vagy meghaladja a határt, akkor a teljes folyamatot le kell írni a bevallásban. nincs külön értelmezve a sztornó, ez is, mint az eredeti számlát módosító esemény kerül a bevallásba. A visszamenőleges hatály akkor jelenik mag, ha 2013. január 1. után módosítunk egy olyan számlát, amely ezt megelőző időszakban állítottunk ki, akkor ezen számláknak is szerepelniük kell a bevallásban. Elsőként be kell írni a bevallásba az eredeti számlát, majd sorban a módosításokat. Az előírás nem követeli meg az időrendi sorrendet, csak javasolja. A módosításokat egyenként a következő sorokban kell bejegyezni, és ezen sorokban be kell írni, hogy az mely eredeti számla módosítását jelenti. A számszerű adatokban nem az elért együttes hatást, hanem csak az adómódosítást kell beírni. Meg kell különböztetni a módosítás típusát a szerint, hogy az a bevallás időszakában, vagy azt megelőzően került-e sorra. Ez azt jelenti, hogy amikor egy januári számla februárban kerül módosításra először, majd márciusban újra, akkor a januárt érintő bevallásban (feltéve, ha a határt meghaladó az adótartalom) csak az eredeti számla szerepel a 01-es lapon. Februárban az eredeti számla és a februári módosítás szerepel a 01-K lapon, ott az eredeti és a módosítás. Márciusban pedig szintén a 01-K lapon szerepel majd a számla, mint eredeti, a februári, és a márciusi módosítás három sorban.

3. Befogadott számla

A fő lapon van egy cella, a 6. sorban, amely kitölthető. Itt kell összesíteni azoknak a számláknak az adótartalmát, amely a bejelentési küszöb alatt vannak. A bevallási segédlet részletesen, példákon bemutatva tájékoztat a tennivalókról. A mellékletet akkor is be kell nyújtani, ha az adott partnerrel kapcsolatosan se kibocsátott, se befogadott, se azok módosításai nem indokolják azt, de a bevallási időszakban a határt elérő, vagy meghaladó levonható összesített adóforgalom mutatható ki. Ha a 02 lapon is szerepel adat, akkor ebbe a cellába csak azt az összesített levont adót kell kimutatni, amely egyedi kimutatásban nem szerepel a 02 lapon.

Egyéb eseteket tekintve a bejelentett adatok köre és tartalma mindenben megegyezik az 1 pontban leírtaknak.

4. Befogadott számlamódosítás

A feladat mindenben megegyezik a 2 pontban leírtaknak, vagyis ha a partnerünk számlát módosít, és ezt neki a 01-K lapon be kell vallania, akkor nekünk is be kell azt vallani, feltehetően azonos tartalommal, de a 02-K lapon. Az adatok összevezetésekor csak az eltérő bevallási időszak okozhat elhanyagolható nehézséget, hiszen a NAV a bevalláson beírt adószám alapján meg tudja határozni, hogy mikor kell megjelennie a bejelentett adatnak az ellen oldalon. Természetesen a visszamenőleges hatály ebben az esetben is fennáll. Fontos tehát, hogy a nyilvántartásunk pontos és átlátható legyen, különben hamar a NAV látókörébe kerülhetünk. Kerestem az ármeneti rendelkezések között a visszamenőleges hatály feloldását, de sajnos ilyen abban nincs.

Szólj hozzá!

Címkék: adóbevallás adózás 2013 tételes adóbevallás számviteli blog

süti beállítások módosítása