Vállalatirányítás, ügyvitel, könyvelés

Kata, Eva, Kiva és mások. E-számla, crm, és sok más, ami napjainkban egy vállalkozás számára izgalmas, érdekes, vagy megfontolásra érdemes lehet. Amiről mi így gondoljuk A vállalatirányítási, ügyviteli és könyvelési varázsszavai érthetően és megvitathatóan.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

A teljesítés, a számla pénzügyi rendezése, és az előleg értelmezése.

2013.01.22. 07:02 :: enkiduca

Köznapi értelemben nem jelenthetne nagy feladatot, nem így a számvitel és az adó területén. Fő szabály az adózásban, hogy az államnak az adó akkor jár, amikor a gazdasági esemény teljesítése bekövetkezik. Tekintsünk első nekifutásra el attól, hogy miként kell ezt értelmezni, (majd visszatérünk rá, mert nem egyszerű) a törvényben nincsenek erre vonatkozólag egyértelmű meghatározások. Az egész adózási rend – néhány kivételtől eltekintve – a számla adattartalmára építi az adózási rendszert, és ez vezet oda, hogy a gyakorlatban bizony értelmezési problémákkal kell megbirkóznunk még a gyakorló számviteli és adózási szakemberek körében is. Az államigazgatási rendszerben fel kell építeni egy olyan rendet, amely az adót megfizetni kötelezett, és az adózást ellenőrizni rendelt személyek részére egyértelmű meghatározásokat tartalmaz a tennivalókra (fizetni kell) vonatkozólag.

Induljunk ki a számla törvények által meghatározott adattartalmából, hiszen az ellenőrzésben elsősorban ennek a dokumentumnak az adattartalma a döntő. Nem térünk ki azokra az esetekre, amikor a számla helyett egyéb dokumentumok is alátámaszthatják az adófizetési, vagy visszaigényelhetőségi körülményeket. A számlán kötelező elemként szerepel a teljesítési dátum, valamint a fizetési határidő. Ha a törvényben akarunk ennek utána olvasni, nem lesz egyszerű dolgunk, mert nincs egyértelműen leírva, de ki lehet kódolni a 163, és 168 paragrafusok, valamint az 58. § értelmezésével. Amikor a teljesítés egyértelműen meghatározható (kereskedelem, vagy bármely hoci-nesze ügylet), akkor a teljesítés dátumának értelmezése kiolvasható a törvény számlakibocsátási kötelezettség fejezetéből, ezzel nem szokott értelmezési gond adódni. A vitatott terület az amikor a teljesítés nem fogható meg egyszerű módon, amit az 58. § tárgyal. Ezt a köznapi használatban folyamatos teljesítésű számlaként értelmezzük. Ebben az esetben kerül szóba a számla ellenértékének megtérítési dátuma (fizetési határidő), amelyet a törvény kiemelten nem tekint szolgáltatásnak, de az erre meghatározott dátum előlép az adó megfizetési kötelezettségének időpontjává. Ezzel azután rá is léptünk az igazán ingoványos területre.

Elsőként akkor értelmezzük az ilyen számlát, illetve ügyletet. Az ügyletnek tartalmaznia kell a teljesítési időszak kezdő és végdátumát. A törvény szerint az ellenérték megtérítésének esedékessége az irányadó, így a számlán azt várjuk el, hogy a teljesítés dátuma és a fizetésre megadott határidő dátuma azonos legyen. Ezt a törvény nem mondja ki, vagyis nem ez a kötelező elem, azonban a legtöbb IT rendszer így a Számadó is ennek alapján dönti el, (ismereteink szerint az ellenőrzésben is bevett gyakorlat), hogy ilyen megítélés alá eső számláról van szó. Ha már szóba került, akkor felhívjuk a figyelmet, hogy bizonyos esetekben, amikor a számla teljesítésére vonatkozó időtartam meghaladja a bevallási időszakra vonatkozó időpontokat (1 hónap, egy év), akkor a hónap utolsó napja, illetve az év utolsó napja szintén teljesítési pontnak tekintendő az adófizetési kötelezettség beálltának szempontjából. Erre az általunk ismert rendszerek direkt módon nincsenek felkészülve, így amikor a számlát kibocsátjuk, vagy befogadjuk, akkor kell erre a kötelezettségünkre tekintettel lenni. Ennek részleteibe nem megyünk bele.

Ebbe a szépen, noha nem egyszerűen kialakított rendbe avatkozik bele a számla pénzügyi rendezésének ügylete. Ha a pénzügyi rendezés a teljesítésre megadott időpontot követően kerül sor, akkor az adó fizetési kötelezettség a teljesítésre megadott időpontban áll be (ez sem mindig igaz megállapítás). Nem így akkor, ha a vevő korábban fizet. Ez esetben a törvény egyértelműen a pénzügyi rendezéshez köti az adófizetési kötelezettség beálltát (59. §). E tekintetben nem tesz azonban különbséget a „folyamatos teljesítésű” és nem így minősített számlákra vonatkozó esetekre. Összegezve, az adófizetési kötelezettséget a számla adattartalma és annak pénzügyi rendezése tekintetében írja elő. Mindezek a megállapítások arra az esetre vonatkoznak, amikor a számla tulajdonsága szerint az nem pénzügyi elszámolás szerinti adózást választó gazdasági szereplőtől származik. A számlának ezt a tulajdonságát azonban csak a számla kibocsátója határozhatja meg, az adófizetésre, illetve beszámításra vonatkozó előírások tekintetében befogadónak nincs döntési lehetősége.

Vita alakult ki az alkalmazók körében a tekintetben, hogy mit is kell az adóbevallás tekintetében releváns adatnak tekinteni. Ebben az esetben az IT technológia és a törvény közötti ellentmondás adja a vita mélyebb gyökerét. Ha egy IT rendszer a törvény szövevényes megfogalmazásait szeretné követni, akkor minden ügyletet egyedileg kellene elbírálnia, dönteni arról, hogy melyek a releváns körülmények (szerződésben megfogalmazott teljesítési feltételek, dátumok és pénzügyi rendezések, amelyek lehetnek banki-, pénztári-, kompenzálási-, faktorálási- események, vagy bevallási, és egyéb körülmények), és ennek alapján meghatározni egy adóteljesítési időpontot, amit azután az adott pillanatban a számlához kell rendelni. Olyan rendszert még nem láttunk, amely ilyen módon határozta volna meg az adófizetési kötelezettséget, de olyan ellenőrrel sem, aki ilyen módszerek alapján döntött volna valamely számla, vagyis ügylet adójogi megítélése tekintetében. A problémát a rendszerek egyetlen pontra igyekeznek szűkíteni, és ez a teljesítési időpont.

Ezt követően csak azt tudjuk leírni, ahogyan a Számadó kezeli a problémát.

Amikor a pénzügyi rendezés időpontja megelőzi a teljesítés időpontját, akkor a program a számla teljesítési dátumát írja át a pénzügyi rendezés időpontjára, ezzel biztosítja, hogy az adóellenőrzéskor a megfizetés időpontja a törvényeknek megfelelő időpontban kerül az analitikába. Ebben az esetben azonban nem a kibocsátott számla adattartalmában következik be változás, annak adattartalma nem változhat meg (ki lett nyomtatva, ha újra nyomtatjuk, akkor, az eredeti teljesítésdátum jelenik meg a másolaton is, bár ehhez a rendszer megfelelő beállítása elengedhetetlen, vagy elektronikus a számla, amelyben adatot megváltoztatni nem egyszerű, és a biztos felderítés ismeretében észrevehetetlenül nem is lehetséges).

Dönthetünk úgy is, hogy megváltoztatjuk az eredeti ügylet valamely adatát, például a teljesítés dátumát, ez esetben egy javító, a számlával egy tekintet alá eső dokumentumot állítunk elő (a számlát a megváltozott adattartalommal újra nyomtatjuk, de ráírjuk, hogy ez az eredeti számlával egy tekintet alá eső dokumentum).

Dönthetünk a képen, hogy a pénzügyi rendezést előlegnek tekintjük és e szerint járunk el, vagyis lekönyveljük mint előleget, előállítjuk, és kézbesítjük az előlegszámlát, majd ezt beemeljük a végszámlába.

Nehéz helyzetben a rendszer akkor van, amikor egy folyamatos teljesítésűnek minősített számla pénzügyi rendezésének időpontja előzi meg az azon feltüntetett teljesítési időpontot. Ezt az esemény ugyanis nehéz egyértelműen megítélni. Biztosan előlegnek kellene minősíteni akkor, ha ez az időpont a teljesítési időtartam kezdő pontját megelőző pont lenne. Ez az adat azonban nem áll rendelkezésre, legalább is a Számadóban, és nincs is erre kényszerítő törvényi elem. Ezért a fejlesztő döntése szerint az ilyen számla pénzügyi rendezése tekintetében a felhasználóra bízza a döntést, a számla teljesítési dátumába nem tesz módosító bejegyzést, és megjegyzést sem. Ez nem jelenti azt, hogy a program lenne a felelős az adófizetési kötelezettség megállapítása tekintetében, csak annyit, hogy automatikusan nem képes támogatást adni a helyes döntés meghozatalához, és nem is kényszeríti azt ki. A törvény szellemében ugyanis ebben az esetben is a megfizetés időpontja lesz az adómegállapítás időpontja, de az ügylet nem feltétlenül lesz előlegnek minősíthető cselekmény. Amennyiben a korábbi megfizetés időpontja ugyan korábbi, de a számla teljesítési időpontjával egyező adómegállapítási időszakra esik akkor egy ellenőrzés során ennek semmiféle következménye nincs. Ha ez valamilyen ok miatt nem teljesül, - most hivatkozunk vissza az 58. § ban megfogalmazott azon rendelkezésre, hogy a teljesítés tekintetében a megállapítási időszak határok szintén figyelembe veendő időpontok lehetnek az adókötelezettség megállapítása tekintetében - akkor a felhasználónak (számla befogadó, kibocsátó, vagy könyvelő) kell a döntést meghoznia, és ennek megfelelően eljárnia.

Szólj hozzá!

Címkék: dokumentum adó adóbevallás adózás 2013 számviteli blog

A bejegyzés trackback címe:

https://eusys.blog.hu/api/trackback/id/tr985033743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.